A sajtó felelőssége tudományos ügyekben

A 22 éves Munkácsi Bernát Vámbéry könyvéről (A magyarok eredete, 1882.) írott kritikájának végén ezt olvashatjuk az 1883-as Nyelvőrben:

"S ezzel befejezhetnők e nekünk is kellemetlen bírálatot, ha azon kedvezőtlen fogadtatással, mellyel e mű a szakértők körében találkozott, nem állna oly kirívó ellentétben azon rendkívüli lelkesülés, mellyel a sajtó és reklámja következtében a közönség fogadta. Nálunk mindenesetre örvendetes jelenség, ha valamely tudományos kérdés a közönség általános érdeklődését vívhatja ki, de sok okunk van hinni, hogy jelen esetben ezen érdeklődés nem tisztán a tudás kívánságából eredt, hanem onnan, hogy a kérdés megoldása a közönség tetszésének és szimpátiájának megfelelt. Pedig tetszés és szimpátia szerint ítélni valamely tudományos kérdésben, legenyhébben szólva igen gyermekes eljárás.

Még mielőtt megjelent volna Vámbéry műve, már hangzottak a dicsőítő frázisok és a vész hírei az eddigi nyelvtudományra, mikor pedig elhagyta a sajtót, napi lapjaink hangja valóságos örömujjongás volt, mintha a nemzet valami nyomasztó teher súlyától szabadult volna meg, s a megszabadító Vámbéry lett volna. Meggondolták-e azok az “irodalom-ismertető” urak, mit cselekesznek akkor, midőn valamely tudományos kérdésben, kellő ismeret hiányában, csupán a “nekem így tetszik” elvéből indulva ki ítéletet alakítnak, s ezen meg nem okolt ítéletet, mint pozitív tudományos eredményt, mint kész igazságot hirdetik a jó részint csakis tőlük tanuló laikus közönségnek? Helyes-e a népszerűség hajhászása ott is, ahol tisztán tudományos ügyről van szó? Nem inkább egyezik-e a sajtó méltóságával és feladatával, hogy olyan tudományos igazságoknak is elősegítse és terjessze általános ismeretét, melyek esetleg egyesek hiúságával vagy elfogultságával ellentétben állanak?"

Úgy látszik,semmi sem változik. Vagy talán felelős magatartás az, ahogy egyes sajtómunkások ma a magyar nyelv rokonságáról, a magyar nép történetéről megszólalnak, adást szerkesztenek?

Talán az egyik legdurvább közülük  itt látható.

Nem vicces... Biztosak lehetünk benne, hogy ezt Vámbéry is elutasítaná.